A görög dráma
A dráma kialakulása:
Az ie. 5. században a vezető műnem a dráma. Ebben a korszakban különböző történelmi események voltak jelentősek:
Ie. 400 – ban: Miltiádész győzelme: Marathónnál Dareiosz felett.
Ie. 480 – ban: Xerxszész győzelme Thermophüleinél, később Szalamisz szigetén.
Ie. 443 – 429 – ig: Athén fénykora Periklész uralkodik, aki városatya. Ebben a korszakban Athén nagy fejlődésnek indult.
Ie. 431 – 404 – ig: a peloponészoszi háborúk kora.
Az 5. Századi háborúk kora is többnyire a görögök győzelmeivel végződött.
A görög dráma a Dionüszosz ünnepekhez kapcsolódott, ezek eleinte vallási szertartások voltak.
A dráma fejlődése:
1. A kórus a tömeg énekelt, vagy ritmikusan beszélt a Dionüszosz ünnepen.
2. A kórust egy karvezető irányította, hogy egyszerre énekeljenek és beszéljenek.
3. Megjelent az első „színész”. Feladata volt, hogy egyedül elmondott néhány szavas vagy 1 mondatos szöveget és erre a kar egyszerre válaszolt. Az első színész 535 – ben jelent meg és Thieszpisznek hívták.
4. Aiszkhülosz híres drámaíró már két „színészt” léptetett fel, akik egymással dialógust, azaz párbeszédet folytattak.
5. Szhopoklész híres drámaíró már három „színészt” jelenített meg és díszleteket használt a darabokhoz. Az ő fellépése után a mai színész jelent meg.
A Dionüszosz ünnepekre drámaíró versenyeket rendeztek. Ie. 534 – től a tragédia költők versenyeztek. Ie. 486 – tól már a komédia költők is. A leghíresebb drámaírók: Szophoklész, Euripidész, Aiszkhülosz. Ők nyerték ezeket a versenyeket. A komédia költők közül leghíresebb Arisztophanész, főbb művei: Békák, Felhők, Madarak.
Szophoklész: 120 drámát írt, de csak 7 maradt fenn, 27 – szer lett első a drámaíró versenyen.
Euripidész: drámáiból csak töredékek maradtak fenn az utókorra. Műveinek szereplői: szenvedélyes emberek. Az istenek kiszámíthatatlan lények. Több művének középpontjában az embert elpusztító szenvedélyes nőalakok állnak.
Aiszkhülosz: 90 drámát írt, de csak 7 maradt fenn. A Perzsa háborúkban katonáként szolgált
1. Agamemnon
2. Áldozatvivők
3. Eumeniszek
A dráma sajátosságai:
- Eseménysort ábrázol, de ezeket nem elmeséli, hanem monológokban és dialógusokban fejezi ki.
- Előadás módja: jelen idejű
- Alapszituáció van benne, amely a szereplőket drámai harcra készteti.
- Sorsfordulatot mutat be.
- Cselekménye sűrített nem tér ki minden részletre.
- Alapjellegzetessége a konfliktus.
- Nyelvezete tömör.
- Színpadra szánt alkotás.
- Hiányzik belőle a szereplők jellemzése, ezt a konfliktus fejezi ki.
- A megjelenítés eszközei ( maga a szó, hogy dráma = megjelenítést jelent ) az akció és a színházi beszéd.
- A dráma mint műnem kettő műfajjal rendelkezik ez a: tragédia és a komédia.
Tragédia: A tragédia esztétikai minősége a tragikum. A tragikum hírtelen értékvesztést
jelent valamilyen pozitív ember, vagy eszme elbukik és ez által értékpusztulás
következik
be. A tragédia végén vagy a főhős, vagy annak ellensége lelkileg összeomlik. A
tragédia fő alakja a tragikus hős, aki nagy formátumú ember is drámai
küzdelemben bukik el.
Komédia: A komédia esztétikai minősége a komikum. A fő szereplő nevetségessé válik,
Vagy azért, mert nevetséges jellemvonásai vannak, vagy azért, mert nevetséges
helyzetekbe kerül. A komédia nézője felszabadult lesz és a rosszat a helytelent
kineveti.
Az ókorban a tragédia volt népszerűbb és a nézőnek katarzis élményt nyújtott.
Maga a színház:
Athénban egész napos programot tartottak Dionüszosz ünnepén a színház volt ez. A színház félkör alakú volt, középen volt az orkesztra = tánctér, ahol az előadások folytak. Ezen belül volt egy keskeny emelvény a színpad. A háttér egy oszlopcsarnok volt, mely nagyon díszes mintázatot tartalmazott. A színészek csak férfiak lehettek és álarcban, valamint saruban játszottak. A főhősnek magasabb saruja volt, melyet khotornosznak hívunk. A színház fedetlen volt. A színésznek a beszéd volt a lényeg.
Antigoné, Antigoné szerkezete, fő konfliktusok, szereplők jellemzése:
3-as egység: Egy színhely van – más színhelyekről csak mesélnek -, a mű egy nap alatt játszódik le – a múltra a párbeszédekben utalnak – és egy eseményről szól.
A cselekmény egy szálon fut. A kardal is fontos a műben, kettős szerepe van: elválaszt és összeköt. A sorsnak is nagyon fontos szerepe van: az emberi sorsot az istenek szabják ki, és a sors meghatározza az emberi életet.
Témája
Az Antigoné című mű a thébai mondakör egyik eleme.
Két értékrend összeütközéséről szól. A konfliktus Eteoklész és Polüneikész halála miatt kezdődik. Eteoklész és Polüneikész Oidipusz király fiai, akik egymás ellen harcoltak és egymás keze által haltak meg. Polüneikész volt az, aki a hazája ellen harcolt, ezért Kreón megtiltotta, hogy eltemessék, de Antigoné a király parancsa ellenére eltemeti testvérét.
Ahhoz hogy megértsük az Antigoné-t, ismernünk kell Oidipusz király történetét, a thébai mondakört.
Szereplők
• Antigoné (Haimón menyasszonya)
• Iszméné (Antigoné testvére)
• Kreón (a király)
• Haimón (Kreón fia, Antigoné vőlegénye)
• Teiresziász (vak jós)
• Euridiké (Kreón felesége)
• őr
• szolga
• thébai vének kara
emlegetik: • Eteoklész (védte a várost)
• Polüneikész (vársora támadt)
• Oidipusz
+ thébai mondakör szereplői
Szerkezete:
1. Expozíció, alapszituáció
Antigoné és Iszméné testvérei meghalnak. Két törvény áll egymással szemben: az istenek ősi, íratlan törvénye – a halottat mindenképp el kell temetni – és a királyi törvény. Kreón parancsa
az, hogy Polüneikészt tilos eltemetni. Antigoné a király parancsa ellenére el akarja temetni testvérét, de Iszméné Kreón törvénye mellett áll, de Antigoné hajthatatlan.
2. Bonyodalom
Antigoné mégis eltemeti a halott testvérét. Kreón lelkében felerősödnek az indulatok, amiért megszegték a törvényeit, ezzel együtt megsértették a hiúságát és a büszkeségét, ezért a belső harc bosszúra sarkallja. Ekkor még azt hiszi, hogy egy merész férfi a bűnös, de később Antigoné lelepleződik.
3. Válság, cselekmény kibontakozása
Több késleltető elemmel.
Antigonét Kreón elé viszik. A két főszereplő érvei összecsapnak, Antigoné mégis büszkén vállalja a tettét. Iszméné bűnrészességet akar vállalni, de Antigoné ezt nem engedi. Eközben
megjelenik Haimón, Kreón fia, Antigoné vőlegénye, aki érvekkel próbálja apját, hogy hagyjon fel őrült tervével, hiszen a város nemhogy elítéli, de dicsőíti Antigonét az istenes tettéért. Kreón viszont egyre önzőbbé válik, érvei csupán személyes jellegűek. Antigonét sziklabörtönbe záratja.
4. Sorsfordulat, tetőpont
Megjelenik a vak jós, Teiresziász, és kéri Kreónt, hogy tegye jóvá tévedését, ne makacskodjon tovább, de Kreón összeesküvésre gyanakszik, nem hallgat a jósra, sőt durván sértegetni kezdi. A vitában a vérig sértett jós megvetéssel fordul el a királytól, de előtte elmondja baljós szavait, miszerint Kreón a halottakért váltságul a fiával fog fizetni, és a házát hamarosan férfiak és nők sírása tölti be. Kreón e szavak hatására összetörik, bizonytalan lesz, és kétségbeesve kér tanácsot a karvezetőtől, aki gyors cselekvésre ösztönzi. Azt tanácsolja neki, hogy engedje szabadon Antigonét és temesse el Polüneikészt. Kreón visszavonja korábbi parancsait és megkísérli visszafordítani a helyzetet.
5. Végkifejlet, katasztrófa
Bár Kreón felismeri hibáit és megbánja tetteit, a helyzetet már nem tudja visszafordítani, minden késő. Antigoné, Haimón és Euridiké öngyilkos lesz. Kreónt az istenek élettel büntetik,
bár ő a saját halálát kívánja. Teljesen összeomlik és hatalmas bűntudata lesz, de összeomlása nem tragikus bukás, hanem jogos büntetés.
Fő konfliktusok
Antigoné ↔ Kreón
A fő konfliktus, vagyis az alapkonfliktus Antigoné és Kreón között van.
Két értékrend összeütközése teremti a konfliktust. Kreón szerint Polüneikész hazaáruló, és mivel úgy gondolja, hogy övé minden hatalom, megtiltja, hogy eltemessék. Szerinte Eteoklész tisztességet érdemel, de Polüneikészt ellenségnek tekinti. „A jónak rossznak egy a jussa nem lehet.” Antigoné szerint viszont az isteni törvényt még a király sem változtathatja meg, így a végső tisztelet mindenkinek kijár. Szerinte testvért eltemetni szégyen nem lehet, ezért büszkén vállalja tettét. „Az én vezérem a szeretet, s nem a gyűlölet.”
Antigoné ↔ Iszméné
Antigoné és Iszméné között is konfliktus keletkezik, hiszen Iszméné inkább Kreón mellett áll, fejet hajt a zsarnok előtt, bár nem ért egyet vele. Iszméné félti a saját bőrét, és Antigonét is próbálja lebeszélni arról, hogy a király parancsát megszegje. Antigoné viszont hajthatatlan, Iszménére nem hallgat, és haragszik is rá egy kicsit, amiért ő nem akar kiállni Polüneikész mellett.
Kisebb konfliktusok: – Haimón ↔ Kreón
– Teiresziász ↔ Kreón
– Iszméné ↔ Kreón
Néhány szereplő jellemzése
Antigoné: Antigoné egy fiatal királylány. Pozitív személyiség. CSaládszerető, fontosak számára a szokások, a hagyományok. Érzékeny, érzelmekkel teli ember. Egy határozott, magabiztos lány, aki tulajdonképp túl makacs, megrendíthetetlen, de bátran vállalja tetteinek következményeit. Ő az egyetlen, aki a lelkiismeret parancsát életénél is drágábbnak tartja. A halált értelmetlennek tekinti, nem tartja dicsőségesnek. Ragaszkodik az élethez, nagy az életszeretete. Utolsó kívánsága, hogy ítélői is ítéltessenek igazságosan.
Kreón: Kreón célja, hogy a város békéjét helyre állítsa és fenntartsa. Zsarnokként viselkedik, nem hallgat senkire, nem befolyásolható. Semmi nem tudja döntését befolyásolni, tévedhetetlennek érzi magát. Kreón ítélete nem igazságos, mégis túl makacs, hajthatatlan, határozott. A tragédia végén saját bűnei miatt omlik össze.
Iszméné: Iszméné óvatos, törvénytisztelő lány. Nem meri kimondani, amit érez, amit gondol. Fejet hajt a zsarnok előtt, bár nem ért egyet vele. Nem segíti testvérét, Antigonét Polüneikész eltemetésében, de mikor Antigonét vádolják, ő bűnrészességet akar vállalni és ez valamelyest a családszeretetére, és becsületességére vall.
Haimón: Haimón bölcs, okos érvekkel próbálja apját meggyőzni, hogy lássa be hibáit, bár ezzel szembeszáll apjával, szembeszáll a kor értékrendjével. Nem tiszteli a kort, a tekintélyt.
Inkább Antigonét, a szerelmét választja, ő mindennél fontosabb neki.
Teiresziász: Teiresziász kívülálló, így tárgyilagosan tud ítélni. Bár vak, ő lát a „legtisztábban”, a külsőségek, érzelmek nem befolyásolják. Biztos az érveiben, semmi nem rendíti meg, a teljes tudás birtokában van.
Kar: Az agg thébaiak kara.
Ők a legváltozóbbak, kezdetben dicsőítik Kreónt, majd megpróbálják befolyásolni, végül elmarasztalják.
A megoldás
Igazi megoldás tulajdonképpen nincs, hiszen Antigoné, Haimón és Euridiké meghal. Mégis végül Antigoné embersége győz, a gőgös zsarnok pedig megbukik. Kreón felismerte hibáit, de már késő, már nem tud semmit visszaváltoztatni, teljesen összeomlik, de büntetése jogos. A bűnös sem menekült meg büntetésétől és ez így igazságos.
