A DRÁMA MŰNEME
Lényege, hogy az alkotó nem elbeszél egy történetet, nem személyes hangon szól, nemcsak maga beszél (epika, líra), hanem másokat beszéltet. Ugyanakkor ötvözi a másik két műnem jellegzetességeit: a drámai műveknek is van története, illetve a dráma szereplői saját gondolataikat, érzéseiket közlik a dialógusokban (párbeszéd) és a monológokban. A drámai műfajok két szinten bontakoznak ki: a cselekvésben, tettekben (akció), illetve a beszédben (dikció). A kettő (akció és dikció) egysége a dráma cselekménye. A drámai cselekmény tehát elválaszthatatlan a játéktól, az előadástól.
A dráma mindig most játszódik, a szemünk előtt, akkor is, ha amit látunk, réges-régen történt. Az időbeli vonatkozás az előadásban eltűnik, nincs jelentősége. Éppen ezért a mű és a befogadó viszonya a drámai műfajokban a legintenzívebb.
A DRÁMA SZERKEZETE
A cselekmény folytonosságát, a drámai szándék kibontakozását és tetté érlelődését, a drámai helyzet motivációját, valamint a szereplők jellemének kibontakozását, fejlődését a drámai szerkezet fogja össze.
1. Expozíció: feltárul a drámai szituáció, megismerjük a főbb szereplőket, a történet helyét és idejét.
2. Bonyodalom: kibontakozik a cselekmény, feltárul a szereplők és a szereplőcsoportok közti viszony.
3. Válság, krízis vagy tetőpont: a cselekmény csúcspontja, a drámai konfliktus a tetőpontjára ér.
4. Sorsfordulat, késleltetés: a feszültség fokozásának eszköze, a végső megoldás előtt a szereplők még egyszer megpróbálják megoldani a drámai helyzetet; gyakran együtt jár vele a felismerés.
5. Katasztrófa vagy végkifejlet: a dráma megoldása, a drámai helyzet megszűnése; pozitív és negatív irányú kibontakozás egyaránt lehetséges, a műfaj határozza meg a végkifejletet.
A DRÁMAI MŰFAJOK
- A tragédia
A tragédia a dráma műnemének egyik alapműfaja. Négy lényeges jellegzetessége: komoly tartalom, befejezettség, egy eseményre való koncentráltság, ennek meghatározott időbeli hosszúsága és a nyelv. „Lényege nem az emberek, hanem a tettek és az élet utánzása.” /Arisztotelész/
A cselekmény és a konfliktus szempontjából döntő jelentőségű a fordulat. Ez együtt jár a felismeréssel, a szereplő (tragikus hős) a nézővel együtt felismeri, hogy cselekedetei, szándékai nem megvalósíthatók, eddigi cselekedetei, tettei értelmetlenek voltak vagy épp ellenkező hatást eredményeztek
A drámai művek meghatározó eleme a konfliktus. A konfliktus két vagy több cselekvő, cselekvés, akarat szembenállása, és az alaphelyzetből (prológus) bontakozik ki. Az összeütközés a cselekvések összeütközése, az akaratok és szándékok szembenállása. A drámai mű tetőpontján bekövetkezik a nyílt szembesülés, eldől, hogy milyen irányba fordulnak az események. A tragédia mindig tragikus végkimenetelű.
- A komédia (vígjáték, bohózat)
A komédiában általában kisszerű emberek, kicsinyes tulajdonságok ütköznek össze, a helyzetek és a jellemek formálásával az emberek gyarlóságai nevetséges színben tűnnek fel. De komikus hatású az is, ha kisszerű célok megvalósításáért túlságosan is nagy eszközöket használ a komédiahős. Esztétikai minősége a komikum, amely a nevetséges hatásra épül. A komikumot valamely hiba vagy rútság okozza úgy, hogy nem kelt fájdalmat vagy szomorúságot a nézőben. A komédia mindig szerencsés végkimenetelű.
Jellegzetes elemei: személycsere, félreértés, a helyzetek és a jellemek össze nem illő volta, a hazugság lelepleződése, stb.
