· Kosztolányi: Halotti beszéd
A Számadás kötet meghatározó verse.
· A cím egy ősi nyelven írott szöveget idéz.
· szabad vers (változó sor és versszak hosszúság)
Nyelvemlék | Vers |
liturgikus szöveg, temetési búcsúztató szertartás a túlvilágra készíti fel a halottat (papi szöveg) | halott búcsúztató, felismerhetően megtalálható a nyelvemlék szövege (bev. sor: intertextualitás, evokáció) |
hűvös, emelkedett hangnem | hangneme összetett: közvetlen, személyes |
az élőknek is szól, szinte fenyeget | a halál megsemmisülés, értékvesztés |
drámaiság van jelen | az lírai, epikus és a drámai elemek együtt vannak jelen - lírai elemek: „kimondhatatlan ködbe vész” „ajkát lepecsételte a csönd” - epikus elemek: „nem volt nagy és kiváló” |
a halál áll középpontban | az ember és az élet áll a középpontban |
· formai változatosság
· Az embert egyedüli példánynak, fénynek, csodának nevezi.
· Az ember himnuszának is nevezhetjük a verset.
· A vers végén újra megjelenik az intertextualitás: „hol volt, hol nem volt”, a mese irányába viszi el az emberről alkotott képet.
· Hangulatváltások: pátosz → személyes rész → mese világa
