Arany János nagykőrösi balladái
Jelentősége, életrajz:
Arany életműve betetézte az 1840-es években meghirdetett programot: a népköltészetet az egységes nemzeti költészet rangjára emelte; Petőfi forradalmiságát nem tette magáévá, de mindvégig hűségesen őrizte és idézte a szabadságharc emlékét, s nem békélt meg a kiegyezéssel sem. A romantika ás a romantikát elvető kor határán alkotott, költészetében mindkettő irodalmi törekvést megszólaltatta. Ugyanakkor költői életműve, magatartása folytatója a klasszicizmusnak is. Bár Arany erősen lírai alkat, pályája az epikával indul, és az egész életművében jelen van. Arany János 1817-ben született Nagyszalontán. Tanulmányait szülőfalujában kezdte meg, majd debreceni kollégiumban folytatta – itt már túl volt első költői szárnypróbálgatásain. Segédtanító, jegyző lesz, megházasodik (Ercsey Julianna). 1845-ben megírta az Elveszett Alkotmányt. A Kisfaludy Társaság komikus eposzra hirdetett pályázatot, így beküldte és megnyerte a pályázatot. Kirobbanó sikert nem aratott („többi között legtűrhetőbb”). 1846-ban újabb pályázat, melyre megírta a Toldit. Ez országos hírnevet és Petőfi barátságát hozta meg számára. A szabadságharc idején a Nép Barátja c. hetilapot szerkesztette, nemzetőr is volt kis ideig. Világos után bujdosásra kényszerült, ’51-ben az újjászervezett nagykőrösi gimnáziumba ment tanítani.
Nagykőrösi évek, balladák:
Arany számára a ballada kiutat és menekvést is jelentett, az útkeresés korszakában az új hangnem megjelenését. Már 1847-ben kísérletezett balladával, a nagykőrösi években még magasabb színvonalra emelte. A példát a skót balladák jelentették számára (később ismerkedett meg a székely népballadákkal). A cselekmény nagyobb részét árnyékban hagyta, de hogy szélesebb tömegek is megértsék, ezért csak a párbeszédes részekben alkalmazta. Gyakran párhuzamos cselekménysort mutat be. Tárgyuk a bűn és a bűnhődés, a bűnös beleőrül bűnébe. Témája gyakran történelmi.
Szondi két apródja: ’56-ban keletkezett, történelmi ballada. Allegorikus jelentése van. Bár a témát a múltból veszi, rejtett jelentése a jelenre vonatkozik. A török követ hívja a legyőzött Szondi apródjait a mulatságba, hogy énekeljék „Ali hőstetteit”. Az apródok hűségesek, nem hajlandók erre. Az 5. vsz.-tól kétszólamú a ballada: az apródok Szondi hőstetteit éneklik, a követ ezekre reagál. (párhuzamos szerkezet) Megfigyelhető a követ lélektani változása: eleinte mindenfélével próbálja csábítani az apródokat a lenti mulatságba, majd Ali nagyságát, hősi mivoltát hangsúlyozza, a végén már fenyegeti őket. Mindezt az váltotta ki belőle, hogy az apródok Szondit méltatják. Az apródok megemlékeznek a hősökről és megmutatják hűségüket → Arany üzenete kortársainak: emlékezzenek meg ’48/’49 hőseiről, áldozatairól, ne hódoljanak be a hatalomnak. A művészi hitelt szolgálja a nyelvi eszközök gazdagsága. Az apródok énekszavát a históriás énekekre emlékeztető archaikus fordulatok jellemzik. Régiesen használják az igeidőket: feljöve, ragyog vala, lőn. A kopja, kelevéz, álgyu is korfestő elemek. A szolga mézesmázos beszéde nemcsak jelleme alattomos vonásaira utal, hanem a török társalgási nyelv keleties színpompáját is megörökíti.
Ágnes asszony: ’53-ban írta meg, a témát a népéletből vette. Geszten gyakran látott egy csendes őrült parasztasszonyt, aki egész nap a patakban mosott. A költemény a szeretőjét férje megölésére bíztató asszony tragédiáját mutatja be, bűnrészese a gyilkosságnak. A gyilkosság után a patakban mossa ki a véres lepedőt, melyen férje vérfoltja volt. A vérfolt rég eltűnt, az asszony azonban még mindig mossa. A bíróság előtt csak azt mondja hogy haza kell mennie és ki kell mosnia a lepedőt. A bíróság hazaengedi, mert a büntetés már utolérte az asszonyt, elméje megbomlott. A költő a történetet a gyilkosság után indítja, az előzmények csak később derülnek ki. A bűn a közepén derül ki, a bíró mondja el. Folytonosan visszatérő refrén („Oh! irgalom atyja, ne hagyj el”). Fokozza a drámaiságát, tragédiáját a költeménynek. Versformája a népi témának megfelelően hangsúlyos felező nyolcas.
A walesi bárdok: A walesi bárdokat Arany 1857-ben, a császár látogatásakor írta, válaszul a hatóságok felhívására, hogy ünnepi verssel köszöntsék a szabadságharc hőseinek mészárosát. Az angol történelemből merített skót, ballada-formában megénekelt esemény allegorikus értelme minden eddiginél világosabb. Az eltiport walesi tartományt meglátogató zsarnok aligha jelenthet mást, mint a magyar nép "kedves vendégét", Ferenc Józsefet. A valóság más: betegsége miatt utasította el a felkérést. A történelmi háttere i. Edward angol király, Wales tartomány meghódítása után 500 walesi bárdot végeztetett ki. A költészet zsarnokság felett aratott győzelmét mutatja be. A költő a cselekményt egyetlen lakomajelenetben mutatja be, ahol a bárdok közül egy sem bírta mondani „éljen Eduárd”. A három bárd a szabadságeszme hirdetésének egyéni változata. ballada szerkezeti szempontból három fő részre osztható. Mint a népi balladáknál, itt is a különböző részeket ugyanaz a gondolat vezeti be: “Edwárd király, angol király |Léptet fakó lován”. Kivétel az utolsó szakasz, ahol a nyugalmas léptet szó helyett a vágtat szót használja a költő, ezzel is kifejezve a zsarnok király sietségét. A bűnhődés a zsarnok tudatában következik be. Az erőszakkal elfojtott eszme megbosszulja magát: a királyt a lelkiismeret-furdalás az őrületbe kergeti, messze Londonban is hallja a bárdok énekét.
A walesi bárdok jellegzetes ballada. A történet kettős tragédiával ér véget: a vértanúhalált halt bárdok tragédiája és a bűnhődő királyé. Így talán jobban illett a balladák komor hangulatához. Sok párbeszéd szerepel a műben, ezáltal töredékessé válik, ami fokozza a drámai hatást. A sok élőszavas beszéd drámaivá teszi (akárcsak egy színházi dráma), a ballada líraiságát a kavargó érzelmek adják.
